Úton Haiku Mozgásműhely

Rendkívül magas színvonalú volt az idei veszprémi Országos Diákszínjátszó Találkozó. A műfajilag, formailag igencsak változatos, gondolatilag meglepően kiforrott előadások arról árulkodtak, hogy számtalan remek diákszínjátszó műhely működik az országban (például a Kompánia, az Ördögi Kör, a Vörösmarty és a Pesti Barnabás Gimnázium csoportjai, a debreceni Ady-ák Színpad), amelyek a magyar színjátszás egésze számára is fontos eredményeket érnek el – elsősorban a kifejezésmód tágításában, a komplexebb színházi formák meghonosításában.
Vazsó Vera

Feltűnő volt, hogy mennyi mozgásszínházi előadás szerepelt Veszprémben. Mintha a diákszínjátszásban is érvényesülne az az általános színházi tendencia, hogy a mind hiteltelenebbé váló szavakkal szemben egyre nagyobb szerephez jutnak a színpadon a kevésbé devalválódott mozdulatok. Az is feltűnt, hogy ezekben a mozgásszínházi előadásokban többnyire olyan diákok szerepeltek, akik prózai produkciókban is felléptek – mindkettőben hasonlóképp meggyőző alakítást nyújtva –, így a színészi kifejezésnek olyan teljességére törekednek, amely még nyomokban is csak alig jelenik meg a hazai kőszínházi társulatokban.
A számos mozgásszínházi előadás közül kétségtelenül a budapesti Haiku Mozgásműhely előadása volt a legszínvonalasabb. A csoportot Uray Péter vezeti, aki régóta az egyik legjelentősebb pedagógusnak számít a mozgásművészet területén. Az azóta alternatív társulattá erősödött Panboro tagjaival is még gyermekszínjátszó korukban kezdte a munkát, és a diákszínjátszásban elért sikereik után alakultak önálló mozgásszínházi műhellyé. Uray pedagógiai munkája azóta is folyamatos: egyrészt a Panboro számára is újabb és újabb személyiségeket nevel fel, másrészt több helyen is tanít, rendszeresen kurzusokat vezet.        
A Haiku csoport tagjai 2001-ben végző drámatagozatos növendékek, akik afféle vizsgaelőadásként mutatták be 17 perces munkájukat, az Útont. Amennyire rövid, épp annyira sűrű és intenzív ez a produkció. Sűrű a komplex mozgásanyagát tekintve, intenzív az erős színészi jelenlét következtében. Az Úton négyéves műhelymunka lenyomata: a növendékek sokféle technikát elsajátítottak, s ezeknek egyfajta szintézisét teremtették meg az utolsó évben. Az előadás alapja egyrészt a kontakt, amelyet Uray az aikidóval kapcsolt össze. Ez nem a konkrét mozgásban, inkább a szemléletmódban jelenik meg: a mozdulatok elvezetésében, amely mindig valamilyen hajlásban, forgásban történik meg. Erre az érzetre erősít rá az is, hogy az előadás a kontaktot az argentin tangó elemeivel, pörgésekkel, forgásokkal vegyíti. Ennek következtében egy áradó, örvénylő mozgásnyelv született. Az előadás azt az érzetet kelti, mintha egy örvénybe pillantanánk belé, amely magába szív minden szereplőt, aki a színpadon megjelenik. Az Úton ugyanis nemcsak a komplex mozgásanyagot demonstrálja, nemcsak egy erős érzetet közvetít, hanem mindezzel egy rövid történetet is elmesél. Ebben a villámló 17 percben a Rómeó és Júlia szerepei és  helyzetei idéződnek fel. A diákszínjátszók épp azt jelenítik meg, ami Shakespeare-ben is a legfontosabb, azt, hogy a dühödt élnivágyás, az öröm szevedélyes-rémült áhítása hogyan taszítja a fiatalokat a sors örvényébe. Gyorsan akarnak élni, s ezzel a végzetükbe rohannak. (A viharosan végigmesélt történet néhány mozzanatát mimes elemek jelzik. Ezek a produkció legkevésbé sikeres részletei.)
Uray a Haikuval is úgy dolgozott, mint ahogy általában szokott a csoportjaival: megtanítja, magától értetődő szintre fejleszti a technikát, hogy a színész természetes módon tudja önmagát kifejezni vele. Aztán inspirációkat ad nekik az előadáshoz, de a konkrét jeleneteket maguk a szereplők dolgozzák ki, saját egyéni kreativitásukkal gazdagítva az elsajátított mozgásnyelvet. Az így megszületett etűdöket aztán sűríti, vágja, előadássá szerkeszti a rendező. Így az előadás készítése végeredményben az egyéni kutatás és a közös tanulás szintézisét teremti meg.      



Úton
Haiku Mozgásműhely

Szereplők: Ferik Zsuzsa, Kerényi Máté, Pataki Andrea, Pálffy Péter, Drávai Zója, Bori Viktor, Fazekas Sándor, Patak Brigitta, Fellinger Domonkos, Kovács Katalin, Bátyai Éva
Rendező: Uray Péter
08. 08. 5. | Nyomtatás |