Taub János (1927-2010)

Meghalt Taub János, aki a közelmúlt magyar színháztörténetének egyik szakaszában talán a legfontosabb rendező volt. A 80-as évek második felében számos jelentős előadást készített Magyarországon. A vele való közös munkában vált igazán nagy színésszé Eperjes Károly, Gáspár Sándor, de Törőcsik Mari, Garas Dezső pályájának is fontos szakasza kapcsolódik hozzá. Rendezéseivel Taub János a magyarországi színházi szemlélet változását gerjesztette.
Sándor L. István | 10. 02. 7.

Revelatív erővel hatottak Magyarországon Taub János előadásai. Ugyanis a rendező a nálunk mindaddig megszokott színházi felfogástól gyökeresen eltérő módon vélekedett a teatralitásról. Kiindulópontja sosem egy reális élmény naturális rekonstruálásának szándéka volt, hanem valamely művészi tartalom színpadi adaptálásának igénye. A drámát nem kész ténynek, befejezett formának tekintette Taub, hanem a színházi előadással formálódó alapanyagnak. Ezért bánt minden alkotással szuverén módon, sokszor még a szöveget is szabadon kezelve.

A megformáltság hangsúlyozása jellemez minden Taub-előadást. Rendezéseiben újból elemeire bontotta a színpadi kifejezés lehetőségeit, és a kiválasztott összetevőket felnagyítva megnövelt szereppel ruházta fel. Az így kialakított értékükben váltak az egyes elemek egy sajátos színpadi jelrendszer alkotórészeivé.

 

 

taub-fel

Taub János

 

A színpadi stilizáció kiindulópontjaként Taub szakít a naturális díszlettel. Feltűnően erős a rendező vonzódása az elvont terek iránt. A legtöbb előadása lényegében az üres színpadon játszódik, ahol a helyszín a maga színpadszerűségében mutatkozhat meg.

A Taub-előadásokra jellemző csupasz térben szinte minden a színészekre hárul. A reális elemektől, naturális hatásoktól eltávolodó díszletek eleve stilizált játékot kívánnak meg; a játszók gesztusaikra, grimaszaikra, mozgásukra, testük és hangjuk játékaira épülnek az előadások. Többnyire gondosan megtervezett, pontosan végrehajtott „koreográfia" zajlik a színpadon. A mimika megállított pillanataiból, „kimerevített pózokból", felnagyított gesztusokból, többször ismételt mozdulatsorokból születik meg a játék. Általában elmondható, hogy Taub János vonzódása a képszerűséghez, a képzőművészeti hatásokhoz elsősorban nem a színpadi tér kialakításában érvényesül, hanem inkább a színész és a tér kapcsolatában, a színpadon megjelenő alakokkal kialakított „testkompozíciókban", térformákban, mozgásstilizációkban.

 

 

hetvenkedo-Radnoti

A hetvenkedő katona (Radnőti Színház - Gáspár Sándor, Eperjes Károly)

 

A Taub-színház megnöveli, önálló értékűvé teszi a metakommunikációs kifejezőeszközök szerepét. Az előadások egyik legfontosabb jellemzője a gesztusok tudatos felépítése. A Taub-rendezésekben hosszabbak, kitartottabbak a mozdulatok, lassabban változnak a kézjelek, mint a szavak. Ez is jelzi, hogy a metakommunikációs eszközök itt nem a nyelvet kiegészítő elemek, hanem önálló értékű jelek. A gesztusok mellett a testtartás is tudatosan komponált a Taub-rendezésekben.

Mindez azt is eredményezi, hogy a jellemformálás megszokott módjait is sokszor helyettesítik a mozdulatok, megformált mozgások. A mozgásokból gyakran épülnek fel többszörösen ismételt mozgássorok. Ezek a repetitív elemek az egyik legfontosabb stílusjegynek tekinthetők a Taub-előadásokban. Ismétlődhet csupán néhány mozdulat, de válhat az ismétlés az egész előadás meghatározó formáló elvévé. A rituálisan ismétlődő mozgássorok több Taub-rendezésben meghatározóak. Ugyanakkor az akusztikai elemek is fontosak, mint ahogy a hangszínváltásokat is tudatosság jellemzi.

 

 

caligula-szolnok

Caligula helytartója (Szolnok - Kézdy György, Fodor Tamás)

 

Mindezek a jellemzők a Taub-előadásokban a választott anyag természetét figyelembe vevő eltérő rendbe szerveződnek. Bár folyton ugyanazok a jelek ismerhetők fel, mégis többnyire különböző karakterű produkciók születnek. A felismert alkotórészek az adott előadás szuverén egyediségében válnak teljes értékűvé.

Maradéktalanul sikeres Taub-előadások természetesen csak akkor születtek, ha partnerre talált a színészekben a rendező. A Taub-színház olyan színművészeket tételez fel, akik képesek és hajlandók alkalmazkodni egy stilizált játékmódhoz, készek eszközeik tudatos újragondolására, és ezzel együtt elsajátítani egy eleinte szokatlan színészi jelrendszert. Létezett Magyarországon egy láthatatlan Taub-társulat, amelynek vezető színészei Eperjes Károly, Gáspár Sándor, Törőcsik Mari, Garas Dezső, Kerekes Éva, Kézdy György és - egyetlen főszerepével - Fodor Tamás.

A magyar színháztörténet fájdalmas vesztesége, hogy a Taub János körül formálódó „láthatatlan társulat" fél év tizeddel később jutott „színházalapító" helyzetbe, mint mikor a revelatív előadásaikkal jelentkeztek.  Nem is tartott soká a Művész Színház története...

 

(Részletek a Taub János rendezéseit elemző Színház egy tragikus korban című tanulmányból, mely teljes egészében a Fordulatok - Hungarian Teatres 1992 című könyvben olvasható (Szerkesztette: Várszegi Tibor)

 

Taub János (Magyar Színházművészeti Lexikon)

 

 

Taub János magyarországi rendezései:

 

Páskéndi Géza: Vendégség - Játékszín (1986)

Gogol: Egy őrült naplója - Játékszín (1987)

Plautus: A hetvenkedő katona - Radnóti Színház (1988)

Székely János: Caligula helytartója - Szolnok (1988)

Schwajda György: Himnusz - Játékszín (1989)

Sarkadi Imre: Elveszett paradicsom - Nemzeti Színház (1989)

Schwajda György: Ballada a 301-es parcella bolondjáról - Szolnok (1989)

Shakespeare: A vihar - Nemzeti Színház (1990)

García Márquez-Schwajda György: Száz év magány - Szolnok (1990)

Liliomfiék (Szigligeti Ede darabja alapján) - Szolnok (1991)

Morozek: Streap Tease - Komédium (1991)

Pinter: A gondnok - Pesti Színház (1991)

Lope de Vega: A kertész kutyája - Szolnok (1992)

Albee: Mese az állatkertről - Komédium (1993)

Tennesse Williams: Üvegfigurák - Szolnok (1993)

Brecht: Koldusopera - Művész Színház (1993)

Sastre: A szájkosár - Művész Színház (1994)

Hugo: A királyasszony lovagja - Művész Színház (1994)

Mastrosimone: A pulóvergyűjtő - Komédium (1994)

Manzari: Különös tárgyalás - Komédium (1995)

Shaw: Szent Johanna - Vígszínház (1995)

Mrozek: Szerelem a Krímben - Thália Színház (1996)

Székely János: Caligula helytartója - Zalaegerszeg (1997)

Goldoni: A chioggiai csetepaté - A Kelemen László Színkör bemutatója Szolnokon (1997)

Rostand: A két Pierrot avagy a fehér vacsora - Komédium (1999)

Schwajda György: Himnusz - Új Színház (2000)

Székely János: Caligula helytartója - Nemzeti Színház Stúdiószínpada (2002)

Max Frisch: Biedermann és a gyújtogatók - Új Színház (2004)