Egy művészi pálya tükre

Marton László (1943–2019)

Hosszan tartó, súlyos betegség után meghalt Marton László a Vígszínház volt igazgatója, főrendezője, a Színház- és Filmművészeti Egyetem volt osztályvezető tanára. Egy rendező, színházvezető, színészpedagógus hosszú, gazdag pályája ért véget.
Ellenfény | 19. 09. 15.

 

1968-ban szerzett diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán Nádasdy Kálmán rendezői osztályában. Osztálytársa volt (többek között) Zsámbéki Gábor, Iglódi István, Kőváry Katalin. Már főiskolásként a Vígszínházban kezdett dolgozni, munkáinak nagy részét – leszámítva az ötvennél több külföldi rendezését – a későbbiekben is itt készítette.

 

Marton László. Bolha a fulbe

A Bolha a fülbe (Szegedi Erika, Béres Ilona)

 

A Várkonyi Zoltán vezette színházban eleinte kortárs magyar színdarabok (Szabó György, Thurzó Gábor művei), illetve szórakoztató előadások színpadra állítását bízták rá. Ezek közül kiemelkedik 1971-es Bolha a fülbe rendezése (Tomanek Nándorral, Béres Ilonával, Ernyey Bélával, Tordy Gézával, Tahi Tóth Lászlóval a főszerepben). „A vaudeville-t nálunk emberemlékezet óta úgy játszották, hogy eleve nem törekedtek »embernek ember által való ábrázolására«, hanem csupán a helyzetkomikumok minél hatásosabb kiaknázására, a közönség minél harsányabb eszközökkel történő megnevettetésére. Marton László szakítva ezzel a rossz hagyománnyal ízléses komédiázásra és a darab groteszk elemeinek kiemelésére, a polgárság társadalmi gépezete tragikomikus defektjének bemutatására tette a hangsúlyt" – írta az előadásról Barta András.

 

Marton László. A kor negyszogesitese

A kör négyszögesítése (Venczel Vera, Tahi Tóth László)

 

A vígjátékok később is fontos szerepet kaptak Marton László pályáján. Például 1973-ban Katajev 1928-ban írt komédiáját állította színpadra a Pesti Színházban. A kör négyszögesítése főszerepeit Halász Judit, Tordy Géza, Venczel Vera, Tahi Tóth László, Kern András játszotta. „Marton László, akinek eddigi pályafutása során nemegyszer kellett szembenéznie a következetes rendezői szemlélet (és megvalósítás) döccenőit előszámláló kritikákkal, most elemében van. Biztos érzékkel osztja a játék két órájában a vígjátéki hangsúlyokat, és teremt természetes érvényt a nevetés perceiben is a tartalmasabb lényegnek" – írta az előadásról annak idején Sziládi János.

 

Marton László. Dery Kepzelt 1973Fortepan fel

Déry Tibor és Marton László a Képzelt riport előadása után

 

Marton László pályakezdésének legnagyobb sikere az 1973 márciusában bemutatott Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című előadás volt. A Déry Tibor kisregényéből Pós Sándor adaptációja nyomán Presser Gábor muzsikájával és Adamis Anna verseivel készült zenés játék kultikus előadássá vált az akkori fiatalok körében. „Örvendetes egy színvonalas magyar musical létrejötte" – írta az ősbemutatóról szóló kritikájában Szántó Erika. „Azonban fontosabbnak tűnik az új színpadi műfaj megjelenésénél az új színházi minőség megjelenése. A Vígszínház együttese olyan intenzitással töltötte meg a szövegkönyv kereteit, amelynek a hatása és a jelentősége túlsugárzik egyetlen színpadi produkció jelentőségén."

„A legjobb pillanatban jött számomra, hogy színpadra vihettem a Képzelt riportot. Ott olyan színészekkel dolgozhattam, akik a generációmhoz tartoztak, és a közös munkánk közben feloldódtak a gátlásaim" – mondta Marton László egy interjúban arra a kérdésre válaszolva, hogy ifjú rendezőként nem tartott-e a Vígszínház társulatának nagy színészeitől, Sulyok Máriától, Páger Antaltól, Ruttkai Évától, Darvas Ivántól. „De. Nagyon is tartottam" tőlük, „és visszatekintve látom, hogy nem is tudtam a túlontúl nagy tiszteletem miatt megfelelően bánni velük."

 

Marton László.  Kepzelt szereplok fel

A Képzelt riport szereplői

 

A Képzelt riport főszerepeit Tahi Tóth László, vendégként Almási Éva, Szegedi Erika, Ernyey Béla, Balázs Péter, Kern András játszotta. Az előadás első változatát nyolc évig tartotta műsoron a Vígszínház, majd 1981-ben szintén Marton László rendezésében felújították, így összesen 400 előadásban játszották. A zenés játék Marton László rendezői pályájának fontos műfajává vált. 1975-ben mutatta be a Vígszínház a Harmincéves vagyok című zenés játékot (amelyhez szintén Presser Gábor és Adamis Anna írta a dalokat), 1977-ben Fejes Endre regénye nyomán játszották a Jó estét nyár, jó estét szerelem című zenés előadást (amelyhez szintén Presser Gábor szerezte a dalokat, és Hegedűs D. Géza játszotta a főszerepet). 1982-ben került színre Marton László rendezésében (Hegedűs D. Géza, Szakácsi Sándor, Gáspár Sándor, Sörös Sándor főszereplésével) a Kőműves Kelemen című rockballada. „A Pesti Színház színészei elsősorban sokoldalú színészi iskolázottságukról tesznek tanúságot ezzel az előadással" – írta annak idején Pályi András. „Bizonyság erre, hogy Novák Ferenc igényes, népi ihletettségű koreográfiáját ugyanúgy elő tudják adni, mint Szörényi Levente és Bródy János dalait."

 

Marton Laszlo nok iskolja 1973

A nők iskolája (Halász Judit, Darvas Iván)

 

Marton László alkotói pályájának első másfél évtizedében rendezett Tersánszky-adaptációt (Viszontlátásra, drága, 1972), Szomory-darabot (Bella, 1972), Moliére- és Goldoni-vígjátékot (A nők iskolája, 1973; Mirandolina, 1976). „Marton Lászlónak nem ez az első analizálási kísérlete, nem először próbálja fölszabadítani a komédia mélyén rejlő tragikusabb erőket" – írta az utóbbi bemutatója kapcsán Tarján Tamás. „Emlékezzünk csak: két éve A nők iskoláját elemezte pszichologizáló módszerrel; a lélektan segítségével a társadalmilag torzult személyiséget állítva elénk. ... Marton pszichológiai indíttatású szerepértelmező szándékának ... értékei világosabban, letisztultabban vannak jelen a Goldoni-darab figuráiban." (A nők iskolája főszerepeit Darvas Iván, Halász Judit, Lukács Sándor játszotta, a Mirandolina címszerepét Halász Judit alakította, a hódolóit Tahi Tóth László, Balázs Péter, Ripafratta lovagot Tordy Géza játszotta.)

 

Marton Laszlo mirandolina 1976

Mirandolina (Halász judit, Tordy Géza)

 

Miközben továbbra is fontosak maradtak számára a klasszikusok is (Kleist: Homburg hercege, 1980; Bulgakov: Őfelsége komédiása - Daravas Ivánnal és Ruttkai Évával a főszerepben -, 1980; Shakespeare: Szentivánéji álom, 1983), rendezett kortárs műveket is (Hernádi Gyula: Király vadászat, 1976; Bereményi Géza: Légköbméter, 1978; Székely János: Vak Béla király, 1983). Fontos tett volt 1981 áprilisában egy külföldi kortárs szerző, a német Franz Xaver Kroetz újnaturalista darabjának, a Vadászatnak a bemutatója a Vígszínház akkori házi színpadán. „Kíméletlenül intenzív, felkavaróan őszinte színészetre épülő előadás ez" – írta a Gáspár Sándor, Pap Vera főszereplésével bemutatott produkcióról Mészáros Tamás. „Marton László pályáján alighanem fordulópont: az élet nyersessége ütött itt át eszétizálóbbnak ismert hajlamain. ... Ebben a produkcióban három színész korosztály beszél közös stílusnyelvet. Pap Vera és Gáspár Sándor érzékeny, »alakításmentes« játéka – az egyéni teljesítmény magas értékén túl – fontos színészpedagógiai állomás is."

 

Marton László. Vadaszat

Kroetz: Vadászat (Gáspár Sándor, Pap Vera)

 

Mégsem lett fordulópont ez az előadás Marton László pályáján. Talán azért sem, mert 1985-től – Horvai István utódaként – ő lett a Vígszínház igazgatója, így már egy egész színház műsortervében kellett gondolkodnia. A Vígszínház és a Pesti Színház színpadain ebben az időben Marton Lászlón kívül továbbra is rendezett Horvai István, a társulat tagjaként dolgozott itt továbbra is Kapás Dezső és Szikora János. (Szikora 1991-ben távozott az együttestől, Kapás Dezső 1993-ban meghalt, Horvai István 1999-ig rendezett a Vígszínházban). Mellettük Marton László sokféle rendezőt hívott vendégként dolgozni: Gothár Pétert (Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása, 1986; Brecht: Koldusopera, 1990; Dandin György, 1996), Ascher Tamást (Dosztojevszkij: Ördögök, 1986), Verebes Istvánt (Gray: Kicsengetés, 1986; Cyrano, 1995), Sík Ferencet (Sütő András: Álomkommandó, 1987), Csiszár Imrét (Vitrac: Viktor, 1988), Iglódi Istvánt (Csókos asszony, Vidám kísértet, 1989), Balikó Tamást (Ibsen: A nép ellensége, 1989), Babarczy Lászlót (A Bernhardi-ügy, 1991; Liliom, 1993), Szinetár Miklóst (Játék a kastélyban, 1991), Valló Pétert (Ahogy tetszik, 1991), Taub Jánost (A gondnok, 1991; Szent Johanna, 1995), Ács Jánost (Oidipusz, 1994), Máté Gábort (Hermelin, 1996), Mohácsi Jánost (Mágnás Miska, 1996), Zsótér Sándort (Esterházy: Búcsúszimfónia, 1996; Faust, 1996), Tompa Gábort (Tangó, 1997), Vándorfi Lászlót (Kegyelem, 1998).

 

Marton-Pager-Komuves-1982 fel

Páger Antal és Marton László a Kőműves Kelemen próbáján 1982-ben

 

Közben fokozatosan átalakult a Vígszínház társulata is. Eltűntek belőle a régi nagy színészek, Sulyok Mária 1976-ban játszotta utolsó főszerepét a Vígszínházban, utána a Madách Színház társulatának tagja lett (1987-ben halt meg). Tomanek Nándor 1976-ban nyugdíjba vonult (és szinte teljesen visszavonult a nyilvánosságtól, 1988-ban halt meg). Somogyvári Rudolf 1976-ban, Békés Rita 1978-ban halt meg. Ruttkai Éva (már betegen) 1986-ban játszotta az utolsó főszerepét (Az öreg hölgy látogatása), ugyanebben az évben játszotta Páger Antal is a halála előtti utolsó szerepét (Tangó). Darvas Iván 1989-ben játszotta utolsó szerepét a Vígszínházban, utána szabadfoglalkozású színész lett (2007-ben halt meg). A régi nemzedékből Tábori Nóra maradt a társulat tagja.

 

Marton László. Jo estet nyar

Jó estét nyár... (Kútvölgyi Erzsébet, Hegedűs D. Géza)

 

A társulat munkáját egyre inkább az új nemzedék tagjai határozták meg. Tahi Tóth László 1966-tól, Kern András 1970-től, Kútvölgyi Erzsébet 1971-től, Lukács Sándor 1972-től Gálffi László és Hegedűs D. Géza 1975-től, Reviczky Gábor és Pap Vera 1979-től volt a Vígszínház tagja. Bánsági Ildikó 1976 és 87 között, Hernádi Judit 1978 és '86 között játszott a Vígszínházban, Szakácsi Sándor 1975 és '87, Szilágyi Tibor 1979 és 1990 között volt a társulat tagja. Majd jöttek a még fiatalabbak. Méhes László 1981-től, Eszenyi Enikó és Kaszás Attila 1983-tól játszott itt, Rudolf Péter 1983-tól 88-ig, Szarvas József 1987 és '97 között, Seress Zoltán 1987 és 93 között volt a Vígszínház tagja. Alföldi Róbert 1992-től 2000-ig, Szervét Tibor 1994 és '97 között játszott itt. Ők voltak az akakori Vígszínház meghatározó színészei.

 

Marton László. jo estet nyar jo estet fel

Marton László és Hegedűs D. Géza a Jó estét nyár... próbáján

 

Marton László igazgatóként lehetőséget adott a társulatból rendezni kezdő színészeknek is: Tordy Gézának (A nadrág, 1987; A nagybőgő, 1989; Györgyike, drága gyermek, 1991; A nagy Romolus, 1992), Korognai Károlynak (A lepkegyűjtő, 1992), Rudolf Péternek (Dühöngő ifjúság, 1992; Angyalok Amerikában, 1993; A legyező: 1996; A salemi boszorkányok, 1998); Eszenyi Enikőnek (West Side Story, 1992; Heilbronni Katica, 1994; Baal, 1995), Hegedűs D. Gézának (A néma barát, 1993; Dzsungel könyve, 1996; Sógornők, 1997), Alföldi Róbertnek (Trisztán és Izolda, 1995, Colombe, 1996). Ez Marton László 90-es évekbeli igazgatói működésének fontos eredménye. De a legnagyobb tette, hogy a Vígszínház ebben az időszakban – ellentétben más körúti színházzal – megőrizte a művészszínházi-népszínházi repertoárt, és adottságai (hatalmas nézőtere) ellenére sem vált egyértelműen szórakoztató vagy musical színházzá.

 

Marton László. A padlas

A padlás szereplői

 

Eközben Marton László saját rendezései közül újra csak a zenés előadások aratták a legnagyobb sikert, mindenekelőtt az 1988-ban bemutatott A padlás. Presser Gábor és Sztevanovity Dusán Horváth Péter története alapján írt mesemusicalje – immár a negyedik, ötödik színészgenerációval – azóta is a Vígszínház műsorán van, eddig több mint 930 előadásban játszották. Hasonlóan fontos, de nem ilyen sikeres zenés előadás volt a Spiró György darabjából Másik János zenéjével született Ahogy tesszük, amelyet 1989-ben mutattak be. Annak idején így írt róla Koltai Tamás: „Az Ahogy tesszük modern melodráma. Ráadásul egy házasságról, amely zátonyra futott, egy létformáról, amely esélytelen, egy életminőségről, amely minősíthetetlen. Privát tragédia társadalmi forrongások idején. Újhitű illúziókból kiábrándult, keserű, ijesztő valóságkép. Lehámló falak, szétmálló életkeretek között lejátszódó magántörténelem. ... Az előadás nagyszabású színház... Látványosan összedolgoznak a különféle teátrális elemek a rendező Marton László energikus ellenőrzése alatt. Marton nem zenekíséretes drámát játszat, hanem a dalművé preparált életet állítja színpadra."

 

Marton László. Ossztanc fel

Össztánc

 

Ugyancsak nagy sikert aratott az 1994-ben bemutatott zenés előadás, az Össztánc, amelynek alapötletét a francia Théâtre Compagnol előadása, illetve Ettore Scola ennek nyomán 1983-ban forgatott filmje, A bál adta. „A szöveg nélküli, zenére, mozgásra, táncra, színészi gesztusokra építő előadás a (tánc)szalonból kiindulva mesélt a XX. századi francia történelem kataklizmáiról – miközben a történelem árnyékában sokféle emberi érzés kibontakozását mutatta meg" – írta Urbán Balázs. „Az 1994-es vígszínházi bemutató forgatókönyvét Békés Pál készítette el: az alapötletet, a formát változatlanul hagyta, sőt a szerkezeten sem változtatott, ám a francia történelem eseményeit a magyaréra cserélte. A bemutató az újjáépítése után ismét megnyíló színház első premierje volt – és kirobbanó sikert aratott. Amibe éppúgy belejátszhatott a szokatlan (az akkori mainstreamtől teljesen idegen), ezért újszerűnek ható forma, az alaposan kidolgozott forgatókönyv, a nosztalgiát ébresztő, jól ismert zeneszámok sora, Marton László precíz, jó ritmusú rendezése és főként a színészek szakmai professzionalizmussal párosuló elsöprő játékkedve." Ez a produkció is hosszú időn át volt műsoron.

 

Marton László. Ossztanc 2 fel

Össztánc

 

Eközben kevesebb figyelmet kaptak Marton László klasszikus előadásai, egy ritkán játszott Lope de Vega-darab bemutatása (Sevilla csillaga, 1986), egy közismert Goldoni-vígjáték új előadása (Két úr szolgája, 1992), Arthur Miller már klasszikussá vált darabjának műsorra tűzése (Közjáték Vichyben, 1994) vagy épp Marton László Shakespeare-ciklusa (II. Richárd, 1984; III. Richárd, 1990; Macbeth, 1995).

A 2000-es években emlékezetes rendezése volt Ibsen Nórája Eszenyi Enikővel a címszerepben (ez volt Kúnos László új fordításának ősbemutatója), Spiró György két új darabjának színpadra állítása (Elsötétítés, 2002; Príma környék, 2012), Örkény István és Molnár Ferenc klasszikusainak felújítása (Pisti a vérzivatarban, 2004; Játék a kastélyban, 2009), egy Csehov-dráma bemutatása a nagyszínpadon (Ványa bácsi, 2010).

 

Marton Laszlo Nora fel

Nóra (Hegedűs D. Géza, Eszenyi Enikő)

 

Marton László a Vígszínház igazgatójaként a 90-es évek közepétől kísérletezett fiatal rendezők bevonásával az együttes munkájába. Rendezett itt Telihay Péter (Mesél a bécsi erdő, 1994), Simon Balázs (Országalma, 1995; Átváltozások, 1996; Leenane szépe, 1997; Pinokkió, 1998), később Réthly Attila (Tóték, 2000), Rusznyák Gábor (Képzelt beteg, 2000), Keszég László (Lóvátett lovagok, 2000), de hosszabb munkakapcsolat csak Forgács Péterrel alakult ki (Cselédek, 2001; Pájinkás János, 2002; Alhangya, 2002; Lila ákác, 2006; Száz év magány, 2007; Amphitryon, 2007; Dark play, 2008; Lulu, 2008; Chioggiai csetepaté, 2009).

 

Marton László. Vigszinhaz 2 fel

Marton László

 

Közben számtalan rendező megfordult a színházban. Rendszeresen dogozott itt Valló Péter (Gorkij: Nyaralók, 2002; Gogol: A revizor, 2004; Goldoni: A kávéház, 2005; Shakespeare: Minden jó, ha jó a vége, 2007; Heltai: A tündérlaki lányok, 2008), Tompa Gábor (Lear király, 2001; Camus: A félreértés, 2002; Godot-ra várva, 2003), Szikora János (Esterházy Péter: Rubens, 2008; Vörös és fekete, 2008, Bartis Attila: Romlás, 2009). A legnagyobb szakmai sikerek Zsótér Sándor nevéhez köthetők (Iglic, 2000; A szecsuáni jólélek, 2001; A kaukázusi krétakör, 2003).

 

Marton Laszlo Vanya bacsi

Ványa bácsi (Hámori Gabriella, Hegedűs D. Géza)

 

De a Vígszínház (és a Pesti Színház) 2000-es évekbeli műsorának gerincét a színészrendezők készítették: Tordy Géza (Bűn és bűnhődés, 2001; A vörös postakocsi, 2004), Méhes László (Gyalog galopp, 2000; Picasso kalandjai, 2003; A három testőr, 2005); Hegedűs D. Géza (Kövekkel a zsebében, 2001; Egy csók és más semmi, 2002; Körmagyar, 2007; Katharina Blum elveszett tisztessége, 2008) és Eszenyi Enikő (Sok hűhó semmiért, 1999; Antonius és Kleopátra, 2002; Varrónők, 2003; Tévedések vígjátéka, 2004; Az ünnep, 2006; Figaró házassága, 2008; Augusztus Oklahamában, 2009). Marton László 2009-ban Eszenyi Enikőnek adta át a Vígszínház igazgatását, és főrendezőként maradt az intézményben egészen 2017-ig.

 

Marton Laszlo Vizkereszt probajan

Marton László a Vízkereszt próbáján

 

Marton László 2014-ben a Vízkeresztet rendezte a Pesti Színházban. Ebben az akkori főiskolai színészosztályának tagjai – többek között Mészáros Blanka, Zsigmond Emőke, ifj. Vidnyánszky Attila – játszottak együtt idősebb vígszínházi színészekkel. Marton László 1969-tól tanított színészmesterséget a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Első osztálya 1983-ban végzett. (Többek között Szerémi Zoltán, Nyertes Zsuzsa, Ivancsics Ilona végzett itt. A párhuzamos Horvai István-osztályban végzett Eszenyi Enikő, Kaszás Attila, Méhes László, Rátóti Zoltán). Később a tanítványa volt többek között Csankó Zoltán, Görög László, Seress Zoltán, Börcsök Enikő, Oberfrank Pál, Rázga Miklós, Szabó Gabi, Znamenák István, Balázsovits Edit, Csőre Gábor, Fesztbaum Béla, Liptai Klaudia, Majsai-Nyilas Tünde, Pindroch Csaba, Bodó Viktor, Csányi Sándor, Hámori Gabriella, Lengyel Tamás, Szamosi Zsófia, Marjai Virág, Telekes Péter, Tornyi Ildikó, Varjú Kálmán, Bata Éva, Klem Viktor, Petrik Andrea, Réti Adrienn, Rusznák András, Trokán Nóra, Bach Kata, Mészáros Blanka, Vecsei Miklós.

 

Marton Laszlo Vizkereszt fel

Vízkereszt (Ifj Vidnyánszky Attila, Mészáros Blanka, Vecsei Miklós)

 

Utolsó rendezése a Vígszínházban a Pál utcai fiúk volt (2016), utolsó rendezése pedig idén tavasszal Veszprémben a Tartuffe.